A nemlineáris végeselem-feladat megoldásához szabványos, teljes Newton-Raphson (NR) algoritmust alkalmazunk.
Az NR algoritmus általában nem konvergál, ha a teljes terhet egyetlen lépésben működtetjük. Szokásos megoldás, amelyet itt is alkalmazunk, hogy a terhet több növekményben, egymás után működtetjük, és az előző teherlépés eredményét használjuk a következő Newton-féle megoldás kiindulópontjául. Erre a célra a Newton-Raphson algoritmus fölé terhelésvezérlési algoritmust implementáltunk. Ha az NR iterációk nem konvergálnak, az aktuális teherlépést a felére csökkentjük, és az NR iterációkat újra elvégezzük.
A terhelésvezérlési algoritmus második célja a kritikus teher meghatározása, amely bizonyos „leállási kritériumokhoz” tartozik. Ezek: a beton maximális alakváltozása, a tapadási elemek maximális elcsúszása, a lehorgonyzási elemek maximális elmozdulása és a vasalórudak maximális alakváltozása. A kritikus terhet felezési módszerrel határozzuk meg. Ha a modell bármely pontján túllépjük a leállási kritériumot, az utolsó teherlépés eredményeit elvetjük, és az előzőnek a felével megegyező méretű új növekményt számítunk. Ezt a folyamatot addig ismételjük, amíg a kritikus terhet egy adott hibahatáron belül meg nem találjuk.
Betonnál a leállási kritériumot a héjelemek integrációs pontjaiban 5%-os nyomási alakváltozásra (vagyis a beton tényleges tönkremeneteli alakváltozásánál nagyságrendileg nagyobb értékre), húzásnál pedig 7%-ra állítottuk be. Húzásnál az értéket úgy választottuk meg, hogy a vasalás határalakváltozása – amely a húzási merevítő hatás figyelembevétele nélkül általában 5% körüli – érhető el először. Nyomásnál az értéket több változat közül választottuk ki, mint amely elég nagy ahhoz, hogy a zúzódás hatásai láthatók legyenek az eredményekben, de elég kicsi ahhoz, hogy ne okozzon túl sok problémát a numerikus stabilitásban.
A vasalásnál a leállási kritériumot feszültségekben definiáljuk. Mivel a repedésben fellépő feszültségeket modellezzük, a húzási kritérium a biztonsági tényezővel figyelembe vett vasalás húzószilárdságának felel meg. Nyomásnál ugyanezt az értéket alkalmazzuk.
A tapadási elemek és a lehorgonyzási rugók leállási kritériuma α·δumax, ahol δumax a szabványellenőrzésekben használt maximális elcsúszás, és α = 10.
